Kinek hány naposak lesznek az augusztusi munkahetei? Munkahely vagy munkaidő?

Hány naposak voltak a júniusi, júliusi és hány naposak lesznek az augusztusi munkaheteid? Nyár elején – Hosszabbak a napok, rövidebbek a hetek – jobb a munka? – hosszabb cikket írtunk a Summer Friday amerikai jelenségével kapcsolatban.

Az írás arról szólt, hogy miképpen alakul át a foglalkoztatás, hogyan változik munkaadó és munkavállaló viszonyulása az új trendek térhódítása kapcsán.

A cikk ezzel a bekezdéssel végződött: „… az egyén előtt ott a hipergyors laptop, zsebében az okostelefon, csuklóján pedig az okosóra, és ezért joggal tarthat igényt arra, hogy ne a munkahelyével, hanem a munkájával legyen összekötve. Azokban az esetekben persze, amikor ez az ésszerű. És akkor, ha képes arra, hogy menedzselje a feladatait, és önmagát is – az új trendek ugyanis felerősítik az egyéni felelősséget is. Amikor már nem a lavírozgatás jelenti a sikert, hanem a mérhető, és a másokéval összehasonlítható teljesítmény.”

Érkeztek olvasói kérdések: hogyan kell érteni azt, hogy valaki nem a munkahelyével, hanem a munkájával van összekötve? Ez mikor ésszerű és mikor nem ésszerű? Ennek mi köze a lavírozgatáshoz? És mit értsünk lavírozgatás alatt?

Kétségtelen, hogy a munka helye (vagyis a munkahely) és a munka ideje (tehát a munkaidő) könnyebben meghatározható fogalmak, mint egy adott feladat elvégzésének eredményessége és hatékonysága. Munkahelyünk legyen, mondjuk a Pipacs utca 7. szám alatt, munkaidőnk tartson reggel nyolctól délután ötig.

Ha pénzintézet vezetőjeként dolgozunk itt, és vállalatunk országos hálózattal bír, akkor számtalan alkalommal kell elhagyni a Pipacs utcai bankszékházat, akár a régióvezetőkkel való megbeszélések, akár az iparági, sajtó- vagy egyéb események miatt.

Ha viszont tűzoltóegység parancsnokok vagyunk, akkor minden esetben ott és akkor kell hatékonyan és eredményesen elvégezni a feladatunkat, ahol éppen tűz üt ki.

Vagyis a munka végzésének helye és ideje nehezen becsülhető, bár kétségtelen, hogy eszközeinket többnyire a Pipacs utcai tűzoltó-központban tároljuk és tartjuk karban.

Ám, ha példának okáért orvosként művese-kezelésben részesítjük pácienseinket, ezt csakis a Pipacs utcai dialízis-központban, az ottani, szakszerűen kialakított és felszerelt helyiségekben tehetjük meg.

Tehát nem a munkahellyel, hanem a munkával, pontosabban a feladattal vagyunk összekötve. A feladat hatékony és eredményes elvégzésének megvannak a feltételei: ez lehet műszaki felszereltség, szakmai csapat, források, akár környezet is.

Ám önmagában sem az eredményesség, sem a hatékonyság nem függ össze a feladat elvégzésének a helyszínével.

Azonban ha a munkáról leválasztja néhány munkavállaló a feladat elvégzésének hatékonyságát és eredményességét, akkor a Pipacs utca 7. kiváló helyszín lesz a reggeltől estig tartó, alkalmi és rendszeres „lavírozgatásra”, magyarul: időtöltésre, ez azonban a vállalat számára nem termel  eredményeket, profitot, így hamarosan a munkavállalók számára sem biztosít megélhetést.

Ha esetleg beosztottunk informatikus, és a feladatai egy részének elvégzéséhez csak laptopra van szüksége, akkor nem kell állandóan a Pipacs utcában lennie (rezsi, létesítménygazdálkodás), de akkor sem, ha egy támogató terület munkatársaként tizenegy jelölt anyagát kell átnéznie, értékelnie és rangsorolnia.

Ha pedig a cég PR-osa, értékesítési munkatársa, akkor pedig kimondottan jobban teszi, ha terepen networköl, tárgyal, mintha a dolgozószobájában ülve fészbukol.

Tudjuk, nem lehet minden feladatra időráfordítást, vagy hatékonysággal és eredményességgel kapcsolatos mutatókat meghatározni. De a legtöbbre igenis lehet, ez munkaadónak és munkáltatónak egyaránt érdeke.

Kristóf Györgyi

Forrás: HRportál